Most viszonylag jó kedvem van. Reggel 7-kor kezdtem szétkapni a motort. Lejött az ülés, a tank, a karbuk, a hengerfej, a hengerek, a dugók. A műtőasztalon már ott sorakozott a frissen fúrt hengerpár, az új dugattyúk gyűrűkkel, csapszeggel és biztosító seegerrel, valamint a friss tömítések. Az estét még hengerreszeléssel és a fúrás utáni szokásos mosással, ganyézással, élletöréssel töltöttem. A szívócsonkoknál eléggé elmászott a mag az öntőmintában, néhány millimétert kézzel kellett korrigálni. Nem barátom a Borda-Carnot veszteség.

A száraz hengereket és dugókat bedörzsöltem csipetnyi molibdén diszulfiddal. Állítólag felső fokú varázslat, ha tiszta por alakban a száraz fémfelülethez tud kötni. Percek alatt beszereltem az új dugókat, majd az utolsó csapszegseegert beleejtettem a forgattyús házba. Leizzadtam. Aztán megforgattam a főtengelyt, és lámpafénynél megláttam a gyűrűt a forgattyúház alján. Fogtam egy görbített végű drótot, és fél percen belül újra napvilágon volt a delikvens, majd még fél perc múlva a helyén.

Aztán jöttek a hengerek. Csiribí, csiribá, a jobb hengertalp bal hátsó csücske két milliméterrel magasabban lakott, mint a bal hengertalp jobb hátsó csücske. Ez azért probléma, mert közös a lefogatásuk. Kénytelen voltam ismét improvizálni: egy alátét került az alacsonyabb hengertalp rögzítése alá.

A hengerfej tömítést jónak ítéltem, ment vissza a régi. Aztán összeraktam, amit szétszedtem, és nagyon izgultam. A biztonság kedvéért pár pötty olajat tettem a dugattyúk tetejére. Frissen összerakva elég masszív volt a kompresszió az előző állapothoz képest.

Párat rugdostam a gépen rátolt szívatóval, majd próbáltam indítani. Az első rúgásra indult. Már készen álltam az olajszivattyúnál, és fél percig erősen rátolva tartottam az olajadagolást. A gép kicsit nyöszörögve, de működött. Az alapjárat alacsonyabb volt, mint előtte. Rá kellett tekerni az alapjárati csavarra. Valószínűleg több lett a kompresszió. Ezt az is jelezte, hogy rákapcsolt világításnál nem akart leesni az alapjárat. Kicsit pötyögtettem a motort, hadd álljon össze a belseje. Aztán ellenőriztem a keréknyomást, utántöltöttem a váltót, és elindultam.

Könyv szerint legnagyobb sebességen 21 óra a bejáratás és 1600 km táv kell hozzá. Ma 195 km-t tettem meg, ebből 150-et 5500-as fordulaton, azaz 62 km/h sebességgel. Igyekeztem viszonylag kis forgalmú, de még sima utakat keresni. A járatás minden gond, ragadás nélkül kezdődött. 85 km után megálltam feneket egyengetni. Addigra nagyjából összekopott a bele, újra befolyásolta a lámpa rákapcsolása az alapjáratot. 150-160 km között 6000 fordulaton járattam, felette 6500-nál tartok. Még 640 km van hátra a járatásból így, azaz 72 km/h tempóval. Így már nem olyan gyorsan suhannak el mellettem a kocsik. Aztán még lesz 800 km 83-as tempóval, az már majdnem 90 km/h. A motor pörögne lelkesen, de nem merem neki húzni. A gyári előírás az gyári előírás.

Az előző dugattyúkkal 5,62 liter volt az utolsó mért fogyasztás. Rendszeresen 160 km körül kellett tartalékra tenni. Most sokkal lassabban mentem, és 195-nél még nem kellett átkapcsolni. Kíváncsi vagyok, meddig tart ki a benzin.

Úgy tűnik, erősen fog a váltóból az olaj. Szakaszolni kellene, hogy elfolyik a leeresztő csavar melletti résen, vagy esetleg más anomália is van.